Szerelem háború idején

 

Bajor Gizi, azaz Beyer Gizella 1914. május 31-én vette át diplomáját a Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. A tehetséges fiatal színésznőt a Nemzeti Színház szerződtette. Az új évad megkezdése előtt, 1914. július 28-án azonban kitört az első világháború, s 1914. szeptember 13-án, a gyors győzelemig, ideiglenesen felfüggesztették az állami színházak működését. A Nemzeti Színházban az előadások 1915. január 28-án kezdődtek meg ismét. Bajor Gizi testvére és vőlegénye, Vajda Ödön is a fronton szolgálta a magyar hazát.

 

Bajor Gizi előbb kisebb szerepekben mutatkozott be, de 1915. május 2-án már Gárdonyi Géza Annuska című művének címszerepét alakította, és 1917-re már egyértelműen az ország első színházának első rangú művészei között tartották számon.

 

 

Az OSZK-ban őrzött levelek egy részéből, a lelőhely megjelölése nélkül Staud Géza állított össze egy kötetet, mely Kedves Bajor Gizi! Levelek Bajor Gizihez címen jelent meg 1967-ben. [2.] Az 1985-ben kiadott Hatvany Lajos levelei című kötet [3.] pedig Bajor Gizi Hatvanyhoz írt leveleiből közölt néhányat. A közelmúltban látott napvilágot Vajda Miklós Mert szeretet nélkül én meghalok című kötete. [4.] Vajda Miklós műfordító, szerkesztő, Vajda Ödön harmadik házasságából 1931-ben született. Ebben az írásában keresztanyjának, Bajor Gizinek és édesapjának állít emléket: édesapjától megörökölte Bajor Gizi Vajda Ödönhöz írt leveleit, melyeket az OSZK-ban található válaszokkal összeszerkesztve, Hatvany leveleivel ütköztetve írta meg e különös szerelmi háromszög regényét. (Örömmel adom tudtul, hogy Vajda Ödön levelei még Vajda Miklós életében az OSZMI Kézirattárának gyűjteményébe kerültek.)

 

 

Térjünk vissza Bajor Gizi és Hatvany Lajos megismerkedésének pillanatához! Hatvany életrajzában az olvasható, hogy 1911-ben Berlinbe költözött, ahonnét 1917-ben tért haza. Azt tudjuk még, hogy 1917. január közepén már az ő tulajdonában volt a Pesti Napló. Bajor Gizinek írt leveleinek nagy részét a Pesti Napló fejléces levélpapírján írta, sőt a levélpapírból jut Bajor Gizinek is, mert néhány Hatvanynak szóló üzenetét erre jegyezte le. Sajnos egyikük sem datálta a leveleket, talán óvatosságból – Hatvany nős ember, Bajor Gizi Vajda Ödön menyasszonya – így nagyon nehéz rekonstruálni a kapcsolat alakulását, de egy-egy utalás, félmondat segíthet ebben.

 

Az első fennmaradt levél kétségkívül még kimért hangú írás:

Most igazán zavarban vagyok, nem tudom, hogy köszönjek el. Üdvözlet az kevés, amit maga írt az sok. Hát csak ennyit – Gizi” [5.]

 

A „12kor megint megyek oltatni magam.” mondat adhat támpontot a keletkezés idejének meghatározásához. Bárczy István, Budapest polgármestere 1916-ban az egyre gyakrabban előforduló himlő-megbetegedések miatt két alkalommal – januárban és novemberben is felhívást tett közzé, melyben a védőoltás szükségességére hívta fel a figyelmet, és elrendelte, hogy a lakosságot a kerületi elöljáróságokon ingyen beoltsák. A Nemzeti Színház művésznőjét valószínűleg a színház orvosa oltotta, hiszen az elöljáróságokon délután hattól hétig volt csak erre lehetőség. Tehát a kapcsolat kezdete valamikor 1916-ra tehető, valószínűleg késő tavaszra, nyár elejére. Bajor leveleiben szó van egy Graz melletti fürdőhelyen eltöltött nyaralásról – itt már képben van Hatvany is, hiszen a család és barátai által Lacinak hívott Hatvanynak innét is ment levél. [6.] A nyaralásnak mindenképpen 1916-ban kellett lennie, hiszen a következő nyáron két hónapig Ótátrafüreden, a Gámán-féle szanatóriumban próbálták Bajort felhizlalni, légúti panaszait orvosolni. (Megnehezíti a mozaikok összeillesztését, hogy Bajor Gizi ekkor még nem igazi „sztár”, a lapok még nem tájékoztatnak minden lépéséről, így nincs olyan forrásunk, mely megerősítené ezt a feltevést. Bezzeg Fedák Sári nyaralásairól képes tudósítást is lehet olvasni!)

 

 

A Hatvany–Bajor levelezésből egy igazi modern szerelem képe bontakozik ki. Telefonon megbeszélt időpontokban megjelent Hatvany autója, fölvette a színésznőt; Nem sok időt tölthettek együtt; nagyon elfoglalt emberek mindketten, kevés szabad idejüket nehezen tudták egyeztetni, a levelek nagy része is erről szól. De nem csak erről:

Úgy nevezett teljesülésnek boldogságát és nyugodt kielégülését nem érezhetem soha; csak sóvár szomját feléd, érted, miattad, utánad.” – írta Hatvany. [7.]

 

„10 órakor jön Tőled egy sürgöny Te édes, te kedves! Hogyan szeretlek? Laczikám szeretnék most hozzád bújni. Át akarom most karolni a nyakadat, meg akarom csókolni a szádat! Boldog vagyok. Mert Te szeretsz engem, úgy-e Laczi? Én azt hittem, engem csak addig szeretnek az emberek, amíg látnak, s amíg szórakoztatom őket. De Te nem ugye? Nagyon szeretem Magát, nagyon. Ezerszeresen akarom viszonozni a szeretetét!!!” – küldi forró üzenetét a színésznő a Tátrából 1917 júliusában. [8.]

 

De nemcsak az érzelmekről volt szó köztük, Hatvany rövid, kapkodó levelekben írta meg Bajor Gizinek, mit gondolt egy-egy alakításáról, a színészetről, általában a művészetről. Sok bíztató szó esett: „Ne legyen ideges – nehéz mesterség a művészet. Sok-sok türelem, sok-sok kétségbeesés, önkínzás, rosszkedv, sírás, ez mind hozzátartozik. A fő, hogy úgy szavaljon, mint én tegnap hallottam. Komolyan mondom, nem bókból és nem több mint barátságból, mert több vagyok, mint csak barát – mégis egész komolyan mondom, mint kritikus mondom, amit az utcán csak úgy hevenyészve elszavalt, az ember szívét fogja, torkát szorongatja. Gyönyörű, esküszöm, gyönyörű. Őrült tehetséges, alig-ember maga.” [9.]

 

Mindemellett ajándékokkal halmozta el a háborús hétköznapokban mind rosszabbul élő, ha a mindennapi betevőt nem is, de a luxust mindenképpen nélkülöző kedvesét: hol a telefont szereltette be, hol egy szép övet adott, melyet otthon kis füllentéssel kellett megmagyarázni. „Mikor elváltunk, a lépcsőházban rögtön felpróbáltam az övet. Gyönyörű. Aztán majdnem elkéstünk. Rám nagyon haragudtak. Hol vettem az övet – kérdezte a mama. Mert következetesen a derekamon felejtettem. Vettem – mondtam szemtelenül. Ez biztosan belekerült 8 koronába? Annyiba. Mondtam” – számolt be Hatvanynak levélben. [10.]

 

Amikor nővére, Mariska halála után a végtelenül legyengült Bajor tátrai gyógykezelésre szorult, a költségek egy részét titokban ő állta – a család úgy tudta a Nemzeti Színház megemelt előlegéből futja minderre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hatvany Lajos 1919 nyarán Bécsbe emigrált, viszonya Bajorral meleg barátsággá szelídült. 1919 őszén meghalt a színésznő édesapja, Hatvany szép, vigasztaló sorokat küld. Így zárja levelét: „Mire hazajövök, talán tavasz felé, talán jövőre ilyenkor, Maga alighanem Gizi asszony lesz. Istenem! Így van ez. De azért tudom biztosan, hogy szívesen fogja látni a régi barátot.

Ha írna nekem? Képzelje: utolsó levele velem van. Elvittem magammal. Így végződik: Őrültül szeretlek. Júliusi – most november van. Mennyi minden [történt] azóta. Világ dült össze fölöttem, maga fölött is szegénykém, édes. Ha visszajövök, ha a napom el- és feljő, mert el is jő, fel is jő, első utam lesz, hogy jelentkezzem magánál. Szerelem nélkül, azt hiszem, – de ki tudja, hogy mi lesz, ha meglátom. […] Írjon fiam, tegye meg! Isten vele, Gizi. Lacija” [13.]

 

 

 

....................................................................