Balázs Péter (1943–2025)

Művészcsaládba született. Édesanyja, Mednyánszky Henriette balettművész volt, édesapja, Balázs János színművész, aki az 1950-es években a Falurádió műsorában Gergely bácsiként rendszeresen elmondta a kisemberek véleményét a világ dolgairól.

Noha édesapja mérnöknek szánta, Balázs Péter útja egyenesen vezetett a színpadra. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1965-ben végezte el Szinetár Miklós osztályában, s a veszprémi együtteshez szerződött. Itt jobbára jellemszerepeket játszott, mígnem 1970-ben megkapta élete első főszerepét, Száraz György Királyi csel című drámájában Zsigmond királyt alakította. A veszprémi pályakezdésre 1997-ben így emlékezett: „Feltehetően azért kaptam meg ezt a feladatot, mert a Királyi csel nem realista darab, kissé persziflázs jellegű. Szükség volt egy fiatal, naiv emberre, aki csak úgy keresztül megy a történelmen, és a végén király lesz. Ekkor felnyílik a szeme, és haladó programot kezd megvalósítani. Ez a szerep egyszerre drámai és humoros, ebben a kettősségben találtam meg színészetem lényegét. Mivel ebben az előadásban sikerült helytállnom, ettől kezdve nagyobb szerepeket kaptam. Például én voltam Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabjában a fiatal szerelmes, az Egy pohár vízben a gárdahadnagy. […] Meg akartam mutatni, hogy a hős nemcsak kétméter magas, nagyon sovány és basszbariton hangú színész lehet. Aztán már jöttek sorra a szerepek, például az Adáshibában Dönci, és a Furcsa párban Oszkár.” Utóbbiról azt írta a helyi lap kritikusa, hogy „alkatához tökéletesen illő szerepet kapott, és ez meg is látszott alakításán”. Alkatának köszönhette azt is, hogy 1971-ben a Vígszínház rendezője, Kapás Dezső meghívta Oszkár, a hentes szerepére Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő című darabjába. S a színház igazgatója, Várkonyi Zoltán – a sikeres főpróba után – leszerződtette a következő évadra.

A Vígszínházban 1971 és 1995 között inkább epizódszerepeket bíztak rá, de azért kapott – ahogyan ő mondta – „egy-két jó feladatot is.” A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról és a Harmincéves vagyok című produkciókban megmutathatta, hogy kiválóan helyt áll a zenés színjátékokban. Témüller házmesterként pedig részese lehetett a színház egyedülálló sikerének, az 1988-ban bemutatott Padlásnak.

A premierek közül ki kell emelni Örkény István Pisti a vérzivatarban című groteszk játékának 1979-es bemutatóját, ebben Balázs Péter A tevékeny Pistit személyesítette meg. A kritikusok véleménye megegyezett abban, hogy hálás szerepét kimagaslóan oldotta meg.

Balázs Péter az 1970-es évektől kezdve egyre többet szerepelt a Magyar Televízió szórakoztató műsoraiban: számos klasszikus kabaréjelenetben mulattatta a nézőket. A Vígszínházban viszont jóval kevesebb testhezálló feladatot kapott, ezért 1995-ben elhagyta a társulatot. Szerepekre szerződött, és színre vitte Hunyady Sándor, Zilahy Lajos és Molnár Ferenc műveit, többször megrendezte Dario Niccodemi Hajnalban, délben, este című kétszemélyes színjátékát.

Pályájának markáns korszaka kezdődött 2007-ben. Ekkor lett a szolnoki Szigligeti Színház direktora. Kinevezésével új korszak kezdődött a hazai vidéki színházak életben: sikeresnek ítélt működése nyomán csaknem valamennyi társulat élére színész került, akik – ahogyan a lapokban lehet olvasni – végre közönségbarát műsorpolitikával kedveskednek a nézőknek. Balázs Péter eredményes színházigazgatói tevékenysége 2021-ben, betegsége miatt ért véget.

A Jászai Mari-díjas és Kossuth-díjas, a Bessenyei Ferenc Művészeti Díjjal és a Karinthy-gyűrűvel kitüntetett színházművészt a szolnoki Szigligeti Színház társulata, az egykori vígszínházi játszótársak és az egész magyar színházi szakma gyászolja.